Myrtle egy rendkívül ritka állapottal, a dipygus nevű fejlődési rendellenességgel született, amelynek következtében két medencével és négy lábbal jött a világra. Egyesek szemében ez a különleges adottság a természet csodájának tűnt,
míg mások inkább furcsa torzulásként tekintettek rá. Myrtle azonban nem engedte, hogy az emberek véleménye meghatározza az életét: kicsi korától kezdve megtanult együtt élni a saját testével, elfogadni annak különlegességét, és olyan utat járni,
amely tele volt értelemmel, örömmel és belső gazdagsággal. Az idők során nemcsak szakmai sikereket ért el, hanem környezete csodálatát és tiszteletét is kivívta.
Amikor mindössze 13 éves volt, Myrtle csatlakozott egy vándorcirkuszhoz, ahol a közönség a „Texas négylábú lányaként” ismerte meg. Szokatlan külseje tömegeket vonzott, hiszen az embereket mindig is lenyűgözte minden, ami ritka és megmagyarázhatatlan.
Myrtle gyorsan igazi sztárrá vált, neve országszerte ismert lett. Olyannyira híressé vált, hogy mások megpróbálták utánozni, sőt parodizálni is őt, abban a reményben, hogy részesülhetnek hírnevének csillogásából.
Myrtle azonban **19 évesen** úgy döntött, hogy hátat fordít a rivaldafénynek, mert sokkal fontosabbnak tartotta a személyes boldogságot, mint a színpad zaját. Feleségül ment James Clinton Bicknellhez, és a pletykák ellenére – amelyek azt állították,
hogy két teljes női nemi szervvel rendelkezik – öt egészséges gyermeket hozott világra. Otthonát szeretetteljes légkör, vidámság és életöröm töltötte be; családi életét éppen olyan méltósággal és rugalmassággal élte, ahogyan a közönség előtt is megmutatta önmagát.
Nem csupán külseje tette különlegessé: Myrtle intelligenciája, zenei tehetsége és veleszületett eleganciája mindenkit rabul ejtett, aki ismerte. Kiváló háziasszony volt, hatékonyan és gondosan vezette a háztartást, és soha nem érezte
hiányát a színpad fényének vagy a cirkuszi élet nyüzsgésének. Barátai és ismerősei egyaránt úgy írták le őt, mint egy mélyen gondolkodó, kiegyensúlyozott és teljes életet élő nőt, aki a legnehezebb akadályokkal is rendíthetetlen méltósággal szembesült.
Élete vége felé azonban elérte a végzet: 1928-ban, közel hatvanéves korában, egy súlyos fertőzés következtében hunyt el. Családja félt attól, hogy hírneve miatt valaki megpróbálja ellopni a testét, ezért betonba öntötték a koporsóját, és szorosan őrizték a sírját.
Myrtle története ma is azt üzeni a világnak, hogy az ember akkor is képes teljes, gazdag és boldog életet élni, ha különleges kihívásokkal kell szembenéznie. Ő maga a bátorság, a kitartás és az önelfogadás jelképe lett, aki bebizonyította,
hogy az egyediség nem hátrány, hanem erőforrás lehet a kiteljesedéshez – mind a nyilvánosság előtt, mind a családi otthon melegében.
