Egy teljesen átlagos napon, egy békés környéken, valami egészen rendkívüli történt, ami fenekestül felforgatta egy hétköznapi család életét. Alig múlt 17 óra, amikor egy 17 éves fiú, a Pizza Hut piros-fekete egyenruhájában,
egy fekete Porsche-t parkolt le a családi ház előtt. A karosszéria csillogott a délutáni napfényben, a felnik vakítóan fénylettek – egy igazi álomautó volt.
A nappali ablakából a szülők megdermedve nézték a jelenetet. Az anya elejtette a teáscsészéjét. Az apa felpattant a fotelből, kis híján felborítva az asztalt.
Kirohantak az utcára, szívük a torkukban dobogott, szemük a luxusautóra szegeződött, ami semmiképp sem kellett volna ott legyen. – Ez meg mi a csoda?! – kiáltotta az apa, hangja enyhén remegett.
A fiú nyugodtan kiszállt a kocsiból, mintha csak bicikliről lenne szó. – Az enyém – jelentette ki közönyösen. – Most vettem.
Az anya döbbenten meredt rá. – Te vettél egy Porsche-t?! Még mindig iskolába jársz, heti háromszor pizzát szállítasz ki! Mégis, miből vetted meg?!
A fiú elmosolyodott. – Tudom. De kihagyhatatlan lehetőség volt. Használt autó, és csak húsz dollár volt.
Csend lett. Olyan csend, hogy még a madarak is elnémultak. – Húsz… dollár?! – ismételték a szülők, tátott szájjal.
Az anya szinte fuldokolt. – Ki ad el egy Porsche-t húsz dollárért?! A fiú megvonta a vállát, mintha semmi különös nem történt volna.
– Egy hölgy. Egy vevő. Két utcával feljebb lakik. Rendelést hoztam neki, és miközben a borravalót adta, megkérdezte, akarok-e egy Porsche-t húsz dollárért.
A szülők rémülten néztek egymásra. Valami nem stimmel. Ez lehetetlen. Magyarázat kell, de azonnal. Azonnal elindultak felfelé az utcán, elszántan, hogy kiderítsék az igazságot. Egy virágos, rendezett ház előtt találtak rá a negyvenes éveiben járó nőre,
aki épp kertészkedett. Nyugodtnak, békésnek, szinte boldognak tűnt. – Jó napot kívánok – kezdte az apa udvarias, de határozott hangon. – Mi vagyunk annak a fiúnak a szülei, akinek eladott egy Porsche-t húsz dollárért.
A nő felnézett, földes kezét letörölte, és halványan elmosolyodott. – Igen, nagyon udvarias fiatalember volt. Valóban, én adtam el neki az autót. – De… miért? – kérdezte az anya, karba tett kézzel, hangja remegett az értetlenségtől.
– Egy ilyen autót… ilyen áron?! A nő mély levegőt vett, majd nyugodtan megszólalt: – Ma reggel hívott fel a férjem. Azt mondta, üzleti útra megy Floridába. Aztán kiderült… valójában Hawaii-on van. A titkárnőjével.
A szülők pislogtak. – És… ennek mi köze a Porsche-hoz? A nő elmosolyodott. – A férjem megkért, hogy adjam el az autóját, és küldjem el neki a pénzt. Ezután kiegyenesedett, levette a kesztyűjét, és kissé gúnyos hangon hozzátette:
– Úgyhogy pontosan azt tettem, amit kért. Újabb döbbent csend telepedett rájuk. A szülők nem tudták, megbotránkozzanak, nevessenek, vagy tiszteljék ezt a nőt. Egy dolog biztos: a fiú élete legjövedelmezőbb pizzarendelését teljesítette aznap.
