Egy váratlan kiszállítás örökre megváltoztatta egy egyedülálló apa életét – olyan módon, amire soha nem számított volna. Rufus azon az estén egyáltalán nem rendelt kínai ételt. Mégis, amikor egy határozott futár becsöngetett és átnyújtott neki egy gondosan lezárt ételes zacskót,
értetlenül állt a helyzet előtt. – De én nem rendeltem semmit! – tiltakozott zavartan. A futár azonban csak elmosolyodott és megerősítette: – A rendelés ki van fizetve. Már nem vonható vissza. Mielőtt Rufus tovább kérdezősködhetett volna,
a futár megfordult és eltűnt az éjszakában. Egy mély sóhajjal becsukta az ajtót, és belevetette magát a fotelbe. Zavartan bámulta a zacskót az asztalon. Ki küldhette? Egy barát? Egy tévedés? Amikor kinyitotta a csomagot, a blokkra egy apró üzenet volt írva:
“Néha az élet meglep minket jó dolgokkal. Nyisd meg a szíved, és a jó visszatér hozzád.” Rufus hosszasan nézte a sorokat. Valami különös melegség áradt belőlük – egy érzés, amit már régen nem tapasztalt. Aznap este a két gyermekével,
Jamie-vel és Emilyvel, egy meglepetésszerű, de meghitt vacsorát oszthatott meg. Jamie, az ötéves kisfia, végre újra hangosan nevetett. Emily, a kislánya, csillogó szemekkel majszolta az ételt. Ezek az apró pillanatok, amelyek az utóbbi időben olyan ritkák voltak,
most újra megtalálták őket. És Rufus szívében valami megmozdult. Nem tudta, hogy ez csupán a kezdete volt valaminek, ami örökre megváltoztatja az életét. Egy láncreakció indul el Rufus már régóta hozzászokott ahhoz, hogy egyedül kell boldogulnia.
Két éve a férje egyik napról a másikra elhagyta őt egy másik nőért, és ő ott maradt egyedül a gyerekekkel. Nem volt idő gyászolni vagy sajnálni magát – dolgoznia kellett, gondoskodnia kellett róluk. A saját szükségletei a sor végére kerültek.
De néhány nappal a különös kiszállítás után valami történt. Amikor kilépett a házból, észrevette, hogy a füvet tökéletesen lenyírták. Megállt, és értetlenül meredt a rendezett gyepre. Ő biztosan nem csinálta. Nem is volt rá ideje.
De akkor ki? Egy szomszéd? Egy ismeretlen? A furcsa, titokzatos kedvességek azonban nem értek véget itt. Néhány nappal később, amikor egy kávézó autós kiszolgálójában várakozott, újabb meglepetés érte. Amikor fizetni akart,
a pénztáros mosolyogva közölte: – Az ön előtt lévő autó már kifizette a rendelését. Rufus döbbenten pislogott. Véletlen? Szerencsés napja van? Vagy ez valami több annál? Még aznap este egy másik meglepetés várta. A kocsijának a szélvédőjén egy kis cetlit talált:
“Úgy tűnik, az autódnak szüksége lenne némi javításra. Ha gondolod, hozd el hozzám, és ingyen megcsinálom.” Rufus szíve hevesebben kezdett verni. Hónapok óta próbálta halogatni az autó szerelését, mert nem engedhette meg magának.
De most itt volt egy ajánlat – egy teljesen idegen embertől. Ez már nem lehetett puszta véletlen. A titokzatos futár A válasz végül egy parkban érkezett meg. Egy délután Rufus a gyerekeivel a játszótérre ment, amikor meglátta azt a fiatal futárt, aki a kínai ételt hozta.
A fiú egy padon ült, telefonját nyomkodta. Rufus tétovázott. De végül vett egy mély levegőt, és odalépett hozzá. – Emlékszel arra az estére, amikor egy rendelést hoztál nekem? – kérdezte óvatosan. A futár felnézett, és meglepetten elmosolyodott.
– Igen, emlékszem. Rufus megcsóválta a fejét. – Te állsz a mögött, ami mostanában történik velem? A fű, az autó, a kávé… ez mind te voltál? A futár elmosolyodott, de megrázta a fejét. – Nem csak én. – Egy pillanatra habozott, majd folytatta.
– Egy helyi közösségi csoportban megosztottam a történetedet. Azt írtam, hogy egy apa, aki egyedül neveli a gyerekeit, megérdemel egy kis segítséget. És az emberek segíteni akartak. Rufus szíve összeszorult. Idegenek.
Emberek, akiket soha nem látott, akik semmit nem vártak cserébe – egyszerűen segíteni akartak. A futár végül ezt mondta: – Csak egy dolgot kérek tőled: ha valaha lehetőséged lesz segíteni valakinek, tedd meg. Rufus elgondolkodva bólintott.
A kedvesség visszatér Néhány hónappal később, egy élelmiszerbolt pénztáránál Rufus észrevett egy nőt, aki kétségbeesetten próbálta használni a bankkártyáját – sikertelenül. A pénztáros sajnálkozva rázta a fejét. Rufus egy pillanatra habozott.
Aztán, mielőtt észbe kapott volna, előrelépett, és kifizette a nő bevásárlását. A nő könnyes szemmel nézett rá. – De miért? Rufus csak elmosolyodott, és halkan ezt mondta: – Néha az élet meglep minket jó dolgokkal. És tudta, hogy a jó végül mindig visszatér.
