Reggel a szomszédunk kavicsot öntött a házunk elé – de amit ezután tettem, azt sosem fogja elfelejteni…
Néhány évvel ezelőtt egy új lakó költözött a békés kis falunkba. Senki nem tudott róla sokat – csak annyit, hogy valaha katona volt, és a feleségével együtt kissé zárkózott, rideg benyomást keltett. A helyiek már az első naptól
kezdve fenntartásokkal fogadták őket: túl mások voltak, túlságosan idegenek. Én azonban nem akartam ítélkezni. Végül is törvényesen vásárolták meg a telket, és nem zavartak senkit. Legalábbis eleinte…
Az első években szinte semmi nem történt a telkükön. Aztán egyik napról a másikra megindult az építkezés. Először alapozás, majd kerítés, végül teherautók kezdtek el hordani különféle anyagokat: homokot, földet – és persze kavicsot. Rengeteget.
Egy szombati napon, amikor a nyaralónkhoz érkeztünk, megdöbbenve láttuk, hogy egy óriási kavicskupac éktelenkedik közvetlenül a kapunk előtt. A látvány annyira abszurd volt, hogy először azt hittem, rosszul látok.
Másnap reggel átmentem hozzá, és udvariasan, de határozottan rákérdeztem: — Ne haragudjon, de hogyan került egy kavicshegy a házunk elé?
Ő rezzenéstelen arccal válaszolt: — Hát… nálam nem tudtam leönteni, mert ott járnak a kamionok. Nálatok viszont tágas a hely.
Nem akartam hinni a fülemnek. Próbáltam megőrizni a nyugalmamat, de a düh már forrt bennem. — Akkor kérem, azonnal takarítsa el.
Ő csak elmosolyodott, gúnyosan az ajtóra bökött, és ennyit mondott:
— Ez az én problémám. Majd akkor oldom meg, amikor úgy érzem, hogy szükséges.
Ez volt az a pillanat, amikor tudtam: ebből békés megoldás nem lesz. Nem fogom tűrni, hogy mások önkényesen elfoglalják a területemet.
Így hát aznap éjjel csendben kilopóztam egy lapáttal, és a kavicskupac felét szépen átlapátoltam a saját telkére.
Reggel a szomszéd döbbenten bámulta a megcsappant halmot, mintha valaki megrövidítette volna a világát. Mikor hozzám ért, csak ennyit mondtam:
— Mivel nálunk raktad le, a fele most már az enyém. Tekintsd bérleti díjnak. Elakadt a szava. Csak állt ott, majd valamit motyogott, mint: — Okos… nagyon okos…
Azóta van egy halom kavicsunk, amit talán járdajavításra is felhasználhatunk. A szomszéd? Nos, többé nem szólt hozzám. Kerüli a szemkontaktust is.
És tudják mit? Egy cseppet sem bánom.
