Az elmúlt néhány évben egyre több kutatás látott napvilágot, amelyek feltárták, mennyire alapvető szerepet játszik a bélmikrobiom az egészségünkben. Ez az összetett mikroorganizmus-közösség hatással lehet mindenre: attól kezdve,
hogyan reagálunk a félelemre és a stresszre, egészen a testsúlyunkig, mentális egészségünkig, vagy akár az autoimmun betegségek – például a lupus vagy az 1-es típusú diabétesz – kialakulásáig.
Most egy új tanulmány, amely *The Journal of Immunology* című tudományos folyóiratban jelent meg, újabb meglepő összefüggésre világít rá: a bélmikrobiom és az autizmus spektrumzavar közötti kapcsolatra – de nem úgy, ahogy azt elsőre gondolnánk.
A kutatás szerint ugyanis nem a gyermek saját mikrobiomja, hanem az édesanyjáé lehet a kulcsszereplő.
„A mikrobiom többféleképpen is képes befolyásolni a fejlődő agyat” – mondta John Lukens, a kutatás vezetője és a Virginiai Egyetem orvostudományi karának PhD-hallgatója. „Lényeges szerepet játszik abban,
hogyan kalibrálódik a magzat immunrendszere, és hogyan fog reagálni fertőzésekre, sérülésekre vagy stresszre az élete későbbi szakaszában.”
Az autizmus esetében a kulcs egy bizonyos molekula lehet: az interleukin-17a (IL-17a), egy immunrendszeri hírvivő. Ez a molekula korábban már kapcsolatba került olyan gyulladásos betegségekkel, mint a reumás ízületi gyulladás,
a sclerosis multiplex vagy a pikkelysömör. Fontos szerepe van a fertőzések – különösen a gombás fertőzések – elleni védekezésben, de az is kiderült róla, hogy befolyásolhatja az agy méhen belüli fejlődését is.
A kutatók egereken végeztek kísérleteket, hogy alátámasszák hipotézisüket, miszerint az IL-17a szerepet játszhat az autizmus kialakulásában. Kétféle nőstény egeret vontak be a kísérletbe: az egyik csoport bélflórája hajlamos volt
IL-17a által kiváltott gyulladásos reakcióra, míg a másik – kontrollcsoportként – nem.
Amikor az IL-17a működését mesterségesen blokkolták, az összes egér utóda neurotipikus viselkedést mutatott – tehát nem jelentkeztek náluk autizmushoz hasonló tünetek. Ám amikor nem avatkoztak be, és hagyták,
hogy a folyamat természetesen zajlódjon le, az első csoport utódai autizmusra jellemző viselkedést mutattak: csökkent szociális aktivitás és ismétlődő cselekvések jelentkeztek náluk.
Hogy megerősítsék a mikrobiom szerepét, a kutatók széklettranszplantációt hajtottak végre: az első csoport ürülékéből származó mikroflórát átültették a második csoport egereibe. Ennek hatására a második csoport bélflórája hasonlóvá
vált az elsőéhez – és az így született utódok szintén autizmusra emlékeztető viselkedést mutattak.
Bár ezek az eredmények egyelőre csak állatkísérleteken alapulnak, mégis izgalmas lehetőségeket nyitnak meg az autizmus kutatásában. A tanulmány erőteljesen utal arra, hogy az anya bélflórája
– és általános bélrendszeri egészsége – szerepet játszhat a magzat idegrendszeri fejlődésében.
A következő lépés, Lukens szerint, hogy kiderítsék: embereknél is kimutathatók-e hasonló összefüggések. Emellett szeretnék feltérképezni, hogy a mikrobiomban pontosan mely összetevők lehetnek felelősek az autizmus kialakulásáért.
Az IL-17a csupán egy darabja lehet ennek a jóval nagyobb kirakósnak.
A kutatás tehát tovább erősíti azt a felismerést, hogy a bélmikrobiom – különösen a terhesség idején – sokkal nagyobb hatással lehet az emberi egészségre, mint korábban gondoltuk: akár még arra is, hogyan fejlődik ki az elme.
