A pelargónia, más néven geránium, méltán az egyik legkedveltebb szobanövény – nem csupán ellenálló természete, hanem káprázatos, színpompás virágzása miatt is. Ez a növény igazi dísze lehet bármely otthonnak vagy erkélynek,
ugyanakkor még ez a szívós szépség is érzékenyen reagál bizonyos környezeti tényezőkre, amelyek veszélyeztethetik egészségét és díszítő értékét.
A leggyakoribb hibák közé tartozik a túlöntözés, amely alattomos ellenségként leselkedik a gyökerekre. A folyamatosan nedves talaj kedvez a gyökérrothadásnak, valamint a különféle gombás betegségek kialakulásának,
amelyek észrevétlenül tönkretehetik a növényt. Ezért fontos, hogy csak akkor öntözzük, amikor a talaj felső rétege már érezhetően kiszáradt. A pangó víz különösen ártalmas – mindig ügyeljünk rá,
hogy a cserép alján legyen vízelvezető nyílás, és a felesleges víz szabadon távozhasson.
A pelargónia a fény szerelmese. Ha sötétebb, árnyékos helyre kerül, virágzása elmarad, levelei sápadttá válnak, elveszítik élettel teli zöld színüket. Ideális számára egy világos ablakpárkány, ahol bőséges,
de nem perzselő napsütés éri – például egy keleti vagy nyugati fekvésű ablak.
A huzat és a hőmérséklet hirtelen változása szintén komoly stresszfaktor lehet a növény számára. Télen különösen fontos, hogy ne érje hideg levegő, ezért tartsuk távol a huzatos ablakoktól és ajtóktól.
Az optimális hőmérséklet 18–25 °C között van – ebben a tartományban érzi magát a legjobban. A levegő minősége sem elhanyagolható: poros vagy füsttel telített helyiségekben a levelek sárgulni kezdenek, a növény látványosan legyengül.
A rendszeres, huzatmentes szellőztetés friss levegőt biztosít, ami hozzájárul a pelargónia egészségéhez és virágzásához.
Érdekesség, hogy ez a növény legjobban viszonylag kis cserépben fejlődik. Ha túl nagy edénybe kerül, a gyökerei a növekedésre koncentrálnak ahelyett, hogy virágokat hoznának, ami visszaveti a fejlődést, szélsőséges esetben pedig akár a növény pusztulásához is vezethet.
Átültetésre csak akkor van szükség, ha a gyökerek már teljesen átszőtték a földlabdát, és láthatóan kinőtte a cserepét.
Bár a pelargónia nem igényel különleges bánásmódot, a virágzás időszakában – tavasztól kora őszig – rendszeres tápanyag-utánpótlásra van szüksége. Két hetente alkalmazzunk virágzó növények számára készült,
kiegyensúlyozott tápoldatot, de kerüljük a túltrágyázást, mert az éppúgy káros lehet, mint a hiány.
A pelargónia tehát egy hálás, könnyen gondozható növény, amely csodálatos színekben pompázó virágaival díszíti otthonunkat, ha megfelelő figyelmet és törődést kap. Megfelelő öntözés, elegendő fény, friss levegő és egy védett,
huzatmentes hely – ennyi kell csupán ahhoz, hogy hosszú éveken át gyönyörködhessünk ebben az élénk és életteli növényben.
1. Megfelelő hely kiválasztása: A muskátli (pelargónia) a napfényt kedveli – naponta legalább 4–6 óra közvetlen napsütésre van szüksége. Ügyeljünk arra, hogy a talaj jól elvezesse a vizet.
2. Ültetés: Magról vagy palántáról ültetve tartsunk 30–45 cm távolságot a növények között. Ha cserépbe ültetjük, válasszunk jó vízelvezetésű edényt, lyukas aljú cserepet.
3. Talaj: A muskátli enyhén savas vagy semleges kémhatású talajt kedveli. A komposzt hozzáadása javítja a talaj vízelvezetését és tápanyagtartalmát.
4. Öntözés: Alaposan öntözzük meg a növényt, de kerüljük a túlöntözést. Hagyjuk, hogy a talaj két öntözés között kiszáradjon.
5. Tápanyag-utánpótlás: A növekedési időszakban (tavasztól őszig) 4–6 hetente adjunk neki kiegyensúlyozott, lassan lebomló műtrágyát.
6. Metszés: A hervadt virágokat rendszeresen csípjük le, hogy ösztönözzük az új virágzást. A túlzottan megnyúlt hajtásokat vágjuk vissza, hogy a növény formás és tömött maradjon.
7. Fagyvédelem: A muskátli érzékeny a fagyra. Hűvös éghajlaton a cserepes növényeket vigyük be télire, vagy kezeljük őket egynyári növényként.
