Várt rám, fehérben – Magyar változat. Ileana szíve megszakadt, amikor Rex összerogyott a lábainál.
Azok a szemek – a szemek, amelyek évek óta hűségesen figyelték őt – lassan kihunytak. Apja, Mihai, mellé térdelt, arca aggodalmat tükrözött. – Kicsim… szerintem el kellene vinni az állatorvoshoz – suttogta halkan.
De Ileana már tudta. Mélyen legbelül érezte, mit akar mondani Rex. – Várt rám – lehelte könnyekkel a hangjában. – Várta, hogy menyasszonyként lásson.
Ekkor Constantin, a vőlegény, lesietett a templom lépcsőjén, tekintete aggodalommal teli. Nem habozott. Letérdelt melléjük, mit sem törődve az elegáns öltönnyel, a cipőjével, az esküvői formaságokkal.
– Mi történt? – kérdezte megrendülten. – Azt hiszem… búcsúzik – suttogta Ileana, miközben a könnyei patakzottak. Constantin megértette. Szorosan megfogta Ileana kezét, másik kezével pedig gyengéden megsimogatta Rex fejét.
A gesztus néma köszönet volt – ember és kutya között. A vendégek döbbent csendben nézték az eseményt. Senki sem szólt, senki sem mozdult. Mindenki érezte, hogy tanúi valami szentnek. És ekkor… csoda történt.
Rex, minden erejét összeszedve, lassan felegyenesedett. Lábai remegtek, légzése zihált, de ő még egyszer felállt. Constantinhez lépett, ránézett, majd megnyalta a kezét – mintha azt mondta volna: „Vigyázz rá.”
Ezután Iléanához fordult, finoman hozzáért, mint egy utolsó ölelés… és végleg lefeküdt. A templom előtt csak a visszafojtott sírás hallatszott. Senki nem gondolta, hogy ez az esküvői nap egyben búcsú is lesz.
Aztán, mintha az ég is meghallotta volna a szívük fájdalmát… valami különleges történt. Egy hófehér galamb szállt le az égből, a fényben ragyogva, és Ileana vállára ült. A madár ránézett – és azok a szemek… olyan ismerősek voltak.
Mintha Rex nézett volna vissza rá. – Ileana – lépett közelebb édesanyja, Elena –, ez jel. A galamb egy pillanatig mozdulatlan maradt, majd felszállt. Körberepülte a templomot egy tökéletes körben, aztán eltűnt a kék égben.
Az esküvő folytatódott – de már nem egy szokványos ceremónia volt. Egy ünnep volt. A szeretet ünnepe. Nemcsak férfi és nő között, hanem egy állat feltétel nélküli szeretete is ott lebegett a levegőben.
Adrian tiszteletes szavai is megváltoztak. Rexet is beemelte a házasság áldásába.
És amikor Ileana és Constantin kimondták az igent, mindenki érezte: Rex még mindig ott van. Figyelte őket. Védte őket. Szerette őket – a halálon túl is.
