A szülőség nem csupán szerep, hanem egy mélyreható utazás, amely tele van örömmel, fáradtsággal, kihívásokkal és mérhetetlen szeretettel. Különösen igaz ez akkor, ha az ember nem egy vagy két gyermekről gondoskodik
– hanem egyszerre ötről. Jordan Driskell és felesége, Briana, pontosan ilyen különleges élethelyzetben találták magukat, amikor világra jöttek az ikreik: Zoey, Dakota, Hollyn, Asher és Gavin.
Képzeljük csak el: öt izgága, kíváncsi kisgyermek, akik felfedezésre éhesen vágnak neki minden napnak – és két szülő, akik próbálnak lépést tartani velük. Egy sima parkba tett kirándulás náluk nem csupán egy kellemes délután,
hanem egy hadművelet, amelyhez pontos tervezés, türelem és rengeteg leleményesség szükséges.
Kezdetben hatüléses babakocsit használtak, ami már önmagában is kisebb látványosságnak számított a járókelők számára. De amikor a gyerekek növekedni kezdtek, és egyre inkább vágytak a mozgás szabadságára,
a Driskellek új megoldást kerestek. Így jutottak el a biztonsági hevederekhez – kis, hátizsákhoz rögzített pántokhoz, amelyek lehetővé tették, hogy a gyerekek mozoghassanak, de közben a szülők is nyugodtabbak lehessenek.
Bár sokan ezt furcsállták, számukra ez volt a kulcs a biztonságos közös sétákhoz.
Csakhogy az internet világa nem mindig könyörületes. Amikor a család megosztott néhány fotót a sétáikról, a kommentelők között akadtak, akik nemcsak bírálni, de egyenesen megszégyeníteni próbálták őket.
„Ha nem bírjátok, minek vállaltatok ennyit?” – írta valaki kegyetlen őszinteséggel. Mintha a szeretet és az elkötelezettség nem lenne elég. Mintha a praktikumot választani a káosz helyett valami szégyellnivaló volna.
A valóság azonban sokkal emberibb. A Driskell család története nem a túlélésről szól, hanem a szeretetről, amely ötfelé oszlik, de sosem fogy el. A szülők minden döntése mögött ott van az a mély vágy,
hogy biztonságos, boldog és emlékezetes gyermekkort biztosítsanak az apróságoknak. A kimerítő napok végén, amikor öt pár apró kar öleli át őket, minden kritika eltörpül.
Az ő történetük nemcsak a nagycsaládos lét nehézségeire világít rá, hanem arra is, mennyire szükség van megértésre, empátiára és támogatásra – nemcsak a gyerekek, hanem a szülők felé is.
Mert a szeretet, ha valódi, képes rendet teremteni a legnagyobb zűrzavarban is.
