Az ajtón hagyott cetli mindent megváltoztatott – Anne igazságkeresése
Anne egész életében édesapja, Chris védelmező szeretetében nőtt fel. Édesanyja, Fiona, akkor tűnt el az életükből, amikor Anne mindössze ötéves volt. Egyik este veszekedés közben felkapta a táskáját, és örökre kisétált. Legalábbis így hitte akkor a kislány… és azóta is.
Az idő telt, Anne felnőtt, férjhez ment – Edwardot még egyetemen ismerte meg. Chris eleinte nem nézte jó szemmel a kapcsolatukat. A vagyon, amit a Harrison Group felépítésével szerzett, megtanította neki:
nem szabad könnyen bízni senkiben. Különösen, miután Fiona egykor hátat fordított neki. De Edward bizonyított: visszautasította a neki kínált állást az apósa cégénél, inkább a saját álmait követte. Chris végül megenyhült, és őszintén megszerette a vejét.
Anne keményen dolgozott a Harrison Groupnál – nem kivételeztek vele, még ha a tulajdonos lánya is volt. Egy fárasztó nap után hazafelé tartott, fejében már a vacsorát tervezgette. De amikor meglátta a háza ajtajára ragasztott cetlit, minden megváltozott.
„Kérlek, hívj fel. Szeretettel: Anya” A szíve kihagyott egy ütemet. Egy telefonszám. Egy aláírás, amit éveken át hiába keresett. Fiona. Miért most? Mit akarhat? Talán pénzt? Kétségek között vergődve végül mégis tárcsázta a számot. És másnapra találkozót beszéltek meg.
A találkozás feszült volt. – Szia, drágám! – csicseregte Fiona a belvárosi étterem egyik asztalánál ülve, amikor meglátta Anne-t. – Szia… ööö… anya – válaszolta zavartan. – Ha még nem megy, szólíts csak Fionának – ajánlotta a nő mosolyogva.
– Csak örülök, hogy eljöttél. Annyi mindent szeretnék elmondani… – Akkor kezdjük is azzal – csattant fel Anne. – Miért most? Miért hagytál ott minket? És mit akarsz? Fiona összekulcsolta az ujjait, és komolyan nézett a lányára.
– Az apád miatt mentem el… és miatta nem tudtam visszatérni. Megfenyegetett, hogy ha valaha is újra kereslek, eltilt tőled, sőt… fizetett, hogy eltűnjek az életedből.
Anne nem tudta, mit gondoljon. Harag, zavar, kétely – minden kavargott benne. Fiona tovább mesélt: hogy próbált kapcsolatba lépni vele, de Chris elutasította, és elrejtette előle. Most viszont már nem bírta tovább – látni akarta a lányát, mielőtt túl késő lenne.
A beszélgetés meglepően kellemes lett. Fiona nem kért semmit. Ő fizette az ebédet, drága borokat rendelt, és csak beszélgetni akart. Anne egyre jobban összezavarodott.
De amint kilépett az étteremből, a zűrzavar dühvé vált. Apja éveken át elvette tőle az esélyt egy anyával való kapcsolat lehetőségétől. Nem ment haza. Egyenesen Chris házához hajtott.
– Hogy tehetted ezt velem, apa? Jogom lett volna tudni! Ő megpróbált elérni engem, és te eltaszítottad! – kiáltotta könnyek között. Chris mélyet sóhajtott. – Hazudott neked, Anne. – Te hazudsz!
Az apa egy pillanatig habozott, majd intett: – Gyere. Ideje tudnod az igazat. Chris elővette a laptopját, és megmutatta Anne-nek a felvételeket. Fiona többször is visszatért az évek során – nem, nem az anyai szeretet vezérelte, hanem a pénz.
Zsarolta az apját, fenyegetőzött, majd amikor megkapta, amit akart, boldogan távozott. És mindezt videó rögzítette. A legutóbbi épp előző napról volt – közvetlenül azután, hogy Fiona cetlit hagyott Anne ajtaján.
Anne némán figyelte a képernyőt. A valóság hideg és fájdalmas volt. – Én csak meg akartalak védeni – mondta Chris. – Nem akartam, hogy Edwardot vagy téged tönkretegyen. De ha akarod… továbbra is fizetek neki.
Anne megrázta a fejét. Könnyei némán peregtek. – Nem, apa. Ennek vége. Én elintézem.
Újabb találkozó. Fiona ismét mosolygott. – Drágám! Olyan jó, hogy újra hívsz! Megbocsátottál? – Persze, anya – válaszolta Anne, mire Fiona arcára győzedelmes vigyor ült ki. – Ma én fizetek – folytatta Anne.
Fiona csillogó szemmel rendelt – homárt, kaviárt, desszertet, bort… Anne türelmesen végigülte. Majd Fiona elnézést kért, és elindult a mosdóba. Anne rendelte a számlát. Majd egy apró post-it cetlit tett rá:
„Élveztem az ebédet, te szipirtyó. Sok szerencsét a fizetéssel!” Csendesen távozott. Soha többé nem hallott az anyjáról – csak egy pletykát, hogy hatalmas botrányt csinált az étteremben, mikor rájött, hogy nem tudja kifizetni a számlát.
Mit tanulhatunk ebből a történetből?
Nem mindenki alkalmas szülőnek. A szülői cím nem jár automatikusan szeretettel és törődéssel.
Az igazság néha fájdalmas, de felszabadító. És néha… egy jól időzített post-it többet mond minden szónál.
