Margaret azon a napon elhatározta, hogy szokásosnál korábban fejezi be a műszakját a szalonban. Férje, Nicholas születésnapja volt, és szerette volna, ha otthon minden tökéletesen előkészítve, ünnepi hangulatban várja őt.
Halvány mosollyal az arcán odafordult kolléganőjéhez, Nancyhez, és könnyed hangon közölte vele, hogy ma kicsit előbb indul, hiszen a férje nagy napját kell megünnepelnie. Leoldotta magáról a kötényt, leporolta róla a hajszálakat, és gondosan elkezdte összepakolni munkaeszközeit.
Nancy éppen egy vendéggel volt elfoglalva, így csak kelletlenül bólintott, de később mégis ránézett, és sok szerencsét kívánt. Mégis hozzátett egy figyelmeztetést: legyen erős, és ne hagyja, hogy „Gargoyle Patterson” felidegesítse.
Így csúfolta ugyanis mindenki Margaret rettegett anyósát, Zelda Patterstont. A nő – akinek a hivatalos neve Zelda volt – különös tehetséggel rendelkezett ahhoz, hogy mások önbizalmát módszeresen lerombolja, mígnem csak üres héj marad belőlük.
Margaret ezt már számtalanszor megtapasztalta. De menekülés nem volt: Zelda soha nem hagyta volna ki a fia születésnapját. Margaret tudta, fel kell készülnie a közelgő mérgező megjegyzésekre.
Mégis eltökélte, hogy semmi és senki nem ronthatja el Nicholas napját. Sietve átszelte a várost, hogy beszerezze azt a tortát, amit Zelda kiválasztott a fiának. Maga nem mehetett érte – az orvosok megtiltották neki a megerőltetést –,
de Margaret, aki fiatal és egészséges volt, nem hivatkozhatott semmilyen kifogásra. Épp felszállt a buszra, amikor megcsörrent a telefonja. Nicholas hívta. Édes, szinte bódító hangján közölte vele, hogy meghívott néhány további vendéget:
Lenát, az exfeleségét, és annak férjét, Victort, aki történetesen Nicholas főnöke volt.
Margaret gyomra görcsbe rándult. Pont őket? Lena valaha Nicholas nagy szerelme volt, Victor pedig most hatalommal bírt a férje karrierje felett. Nicholas azzal magyarázta a dolgot, hogy ezzel jó benyomást tehetne a főnökére, és biztosította feleségét:
Lena már régen a múlté. Margaret tiltakozni akart, de végül kénytelen volt beleegyezni. Nem kockáztathatta meg, hogy akadálya legyen Nicholas előmenetelének.
A busz monoton zötyögése közben egyre sötétebb gondolatok keringtek a fejében. Eszébe jutott, hogyan öntötte ki Nicholas évekkel korábban a szalon székében ülve megtört szívét: mesélt Lena árulásáról, amikor a nő elhagyta őt Victorért.
Margaret akkor próbálta vigasztalni, és lassan maga is beleszeretett. Kapcsolatuk Nicholas bánatából született, de az évek során Margaret egyre gyakrabban tette fel magának a kérdést: valóban szereti-e őt Nicholas, vagy csupán betömte vele az űrt?
A céges rendezvényeken néha rajtakapta férjét, ahogy elidőző pillantást vet Lenára, és ez a féltékenységet mindig újra felszította benne.
Mégis folytatta útját. Óvatosan egyensúlyozva vitte a tortát, amikor megérkezett a házukhoz. A szomszéd, a szószátyár Veronica majdnem kiejtette a kezéből, miközben sietve pletykált: ezúttal Zelda sértő megjegyzéseit idézte,
miszerint Margaret „úgy lenyírta őt, mint egy kóbor kutyát.” Margaret fáradtan elengedte füle mellett a szúrást, és felballagott a lakásba.
Odabent letette a tortát, és nekilátott a készülődésnek. Sertéssültet krumplival, salátákat és gondosan elrendezett tálakat készített. Nyugalma azonban nem tartott sokáig. Csapódott az ajtó – Zelda lépett be, magával cipelve Codyt,
Margaret kisfiát, akit éppen a szétszakadt iskolatáskája miatt szidott. Egy pillanatnyi szünet nélkül kezdte ostorozni menyét: lehordta a főztjét, kinyitotta a hűtőt, mintha ellenőr lenne, majd gúnyosan kavarta meg a káposztalevest,
miközben Cody csendben egy szendvicset keresgélt. Margaret békés hangnemmel próbálta elcsitítani, de Zelda azonnal áttért az anyasága kritizálására. Sötét jövőt festett Cody számára: tiszteletlenség, erőszak, börtön.
Margaret egy darabig hallgatott, majd összeszedte bátorságát, és szemére vetette az anyósának, hogy rossz hírét kelti a szalonban. Zelda vállat vont, és gúnyosan közölte, hogy a fodrászat nem is igazi szakma; valami „érdemesebbel” kellene foglalkoznia,
például könyveléssel – éppen úgy, ahogy Lena teszi. A beszélgetés egyre kegyetlenebb összehasonlításba torkollott, Zelda dicsőítette Lenát mint olyan nőt, aki felemeli a férjét, szemben Margaret-tel, aki állítólag csak visszahúzza.
Miközben beszélt, nyugodt kézzel belenyúlt Margaret gondosan díszített mimóza salátájába, teljesen tönkretéve azt.
Margaret türelme elfogyott. Visszavágott, kijelentve, hogy ő nem Lena – de Zelda azonnal újabb szitkokkal fojtotta belé a szót. A feszültség a levegőt is megmérgezte, amikor végre megérkezett Nicholas. És nem egyedül: karján ott lebegett Lena,
frissen rúzsozott ajkakkal. Victor késett, de Nicholas személyesen ment érte a munkahelyéről. Azonnal megkérte Margaretet, hogy főzzön kávét magának és Lenának, olyan természetességgel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna.
Margaret mellkasát éles fájdalom szúrta át. Zelda eközben szinte sugárzott az örömtől: lelkesen magasztalta Lenát szépsége, elegáns megjelenése és drága ajándéka, a laptop miatt. Margaret úgy érezte, mintha láthatatlanná vált volna a saját otthonában.
Amikor Nicholas ismét kávét követelt, Margaret a konyhába húzta őt, dühösen szemére hányva, hogy akár meg is ihatták volna Lenával valahol máshol, ő pedig egyedül próbál helytállni a konyhában és elviselni Zelda folyamatos sértegetését.
Nicholas édes szavaival igyekezett megnyugtatni, ígérve, hogy mindjárt segítenek. Margaret kelletlenül folytatta a munkát.
A nappaliból azonban hamarosan Lena gúnyos hangja hallatszott: kinevette a házi kosztot és a tálalást. Margaret éppen időben pillantott ki, hogy lássa, Lena gúnyosan a mimóza salátára mutat. Zelda könyökével oldalba bökte,
és azt követelte, hogy csinálja újra az egészet. A következő pillanatban azonban Zelda elképesztő dolgot művelt: lesöpörte az összes ételt a kukába, azt állítva, hogy ezek nem valók „rendes emberek elé.” Csak a tönkretett saláta maradt.
Margaret végre kitört. Ráüvöltött Zeldára, hogy takarodjon el a lakásából Lenával együtt. Válaszul Zelda felpofozta. Ezúttal azonban Margaret nem tűrt: ökle egyenesen az anyósa orrába csattant. Zelda sikítva hívta a fiát,
mintha éppen gyilkosság áldozata lenne. Nicholas berontott, de a látvány, ami fogadta, mindent elárult: arcán ott virított a rúzsfolt, amely nyilvánvalóan Lena ajkáról származott.
Margaret azonnal rátapintott a bizonyítékra, de Nicholas mentegetőzött: csupán egy ártatlan gratuláló puszi volt. Margaret azonban úgy érezte, végképp elárulták. Letépte magáról a kötényt, és kijelentette, hogy elege van: ünnepeljenek csak az anyjával és az exfeleségével nélküle.
Gyorsan összepakolt, és szólt Codynak, hogy indulnak a nagymamához. Nicholas próbálta útját állni, követelve, hogy szolgálja ki a vendégeket, de Margaret dühösen beviharzott a nappaliba, férjét is magával rángatva. Ott ragadta meg a maradék mimóza salátát,
és egyetlen határozott mozdulattal Lena arcába nyomta, miközben odaszólt a férjének: ha ennyire fontos, hadd szolgálja ki ezentúl őt.
Ebben a feszült pillanatban lépett be Victor, aki éppen elcsípte a jelenetet: felesége arcán szétkenődött a saláta, Nicholas arcán pedig ott éktelenkedett a rúzsfolt. Minden kétsége elszállt: Lena hűtlen volt hozzá. Csendben, de eltökélten eldöntötte, hogy másnap véget vet Nicholas karrierjének.
Margaret eközben kézen fogta Codyt, és kilépett a fojtogató lakásból. Tudta, hogy van hová mennie: a nagyapjától örökölt kis lakásban menedéket találhat fiával. Lehet, hogy ezzel lezárult a házassága, és válás vár rá,
de furcsa megkönnyebbülést érzett. Vége a Zelda mérgével, Nicholas közönyével és Lena árnyékával teli éveinek.
Aznap először felszabadultan lélegzett. Rádöbbent: ez a nap nemcsak Nicholas születésnapja volt – hanem az ő saját újjászületésének kezdete is.
