Sziasztok, Nikki vagyok, és hoztam nektek egy történetet arról, amikor a karma egy kicsi, de nagyon hatásos lökést kapott a megfelelő irányba.
Egy hűvös, csillagfényes este volt, amikor megláttam Markot – az exemet, aki egyszer azt hitte, jobbat érdemel nálam. Az egyik legelegánsabb városbeli étteremben ült, kifogástalan öltönyben, szemben egy elegáns, ismeretlen nővel.
Mintha csak egy reklámból lépett volna elő: tökéletes mosoly, tökéletes testbeszéd… és egy keserédes érzés a mellkasomban.
Öt év telt el azóta, hogy Mark felbontotta a jegyességünket – épp azután, hogy megkapta a hőn áhított előléptetést. Még ma is emlékszem a szavaira: „Egyszerűen nem vagy elég jó hozzám.” A mai napig bennem cseng az a hideg, lekezelő hang.
Azt akarta, hogy illeszkedjek a “új, exkluzív” életéhez – csak épp azt felejtette el, hogy nem minden csillogás valódi arany.
Persze, fájt. De túléltem. Sőt, megerősödtem. És az az este… nos, az volt a pillanat, amikor úgy éreztem, eljött az igazságszolgáltatás ideje.
Nem bírtam megállni. A bosszú gondolata olyan édesen és csábítóan motoszkált bennem, mint egy tiltott desszert illata. Elmosolyodtam, és odahívtam a pincért.
Első felvonás: egy palack a legdrágább pezsgőből, egy diszkrét cetlivel: „Marknak, aki mindig megelégszik a második legjobbal.”
Láttam, ahogy a pincér átnyújtja a palackot és az üzenetet. Mark arca eltorzult – először döbbenet, majd dühös pír lepte el az arcát. A nő – később megtudtam, hogy Clara a neve – értetlen pillantást vetett rá.
Mark csak zavartan hebegni kezdett. Én pedig hátradőltem, és élveztem a műsort. De ez még csak a kezdet volt.
Második felvonás: rendeltem egy előételt, amiről pontosan tudtam, hogy Mark allergiás rá – egy kis, veszélytelen adag, épp csak emlékeztetőként. Mellé pedig egy újabb üzenet: „Egy kis ízelítő abból, amit soha többé nem kaphatsz meg.”
Mark arca láthatóan sápadttá vált, amikor meglátta a tányért. Zavartan próbált mentegetőzni, de Clara tekintete már villámokat szórt. A nő kezdte elveszíteni a türelmét, én pedig csak egyre jobban szórakoztam.
A finálé: felhívtam a legjobb barátnőmet, Sarah-t, aki szerencsére a közelben volt. Két perc múlva belépett az étterembe, és a legnagyobb hangerővel szólította meg Markot: – Mark! Micsoda meglepetés! Hogy megy a dolog a menyasszonyoddal?
Végül belement a nyitott kapcsolatba? Clara teljesen ledöbbent. Felpattant a székéből, szemei jeges villámként szúrták át Markot, majd szó nélkül kisétált. A jelenet olyan volt, mint egy tökéletesen rendezett színházi darab csúcspontja
– és én ott ültem a nézőtéren, első sorból élvezve minden pillanatát.Nem bírtam ki. Oda kellett mennem hozzá. Odahajoltam hozzá, a legártatlanabb, legelbűvölőbb mosolyomat villantva rá:
– *Szia, Mark* – mondtam lágyan –, úgy tűnik, mégsem voltam olyan “nem elég jó”, igaz?
Aztán kecsesen hátat fordítottam, és kiléptem az étteremből. Magasra emelt fejjel, szikrázó szemmel, belül pezsegő elégedettséggel. Néhány nappal később hallottam, hogy Clara végleg szakított Markkal.
A bosszú valóban édes – különösen, ha egy csipetnyi megaláztatással tálalják.
