Frank Sinatra és Dean Martin nyolc éve nem beszéltek igazán egymással. Persze, látták egymást.Összefutottak az iparági eseményeken, váltottak néhány udvarias köszönést, de a beszélgetések felszínesek voltak. Nem úgy, mint régen.
Nem azóta, hogy 1987. március 21-én Dean fia, Dean Paul Martin, meghalt.Harmincöt éves volt.A Légierő Nemzeti Gárdájának pilótája.Az apja büszkesége és öröme, aki egy F4 Phantom vadászgéppel repült, amikor a gép a San Gorgonio-hegybe csapódott.
Azonnal meghalt.És valami Dean Martinban is vele halt meg.Frank próbálta elérni őt. Próbált beszélni vele, jelen lenni, de Dean elzárkózott.Feladta a fellépéseket.Nem hagyta el a házát.Nem vette fel a telefonját.
Mintha úgy döntött volna: „A világ elvette tőlem a fiamat, úgyhogy végeztem a világgal.”Frank értette a fájdalmat.Ő is elveszített embereket. Átélt poklokat. De ez más volt.Dean nem gyászol.Dean eltűnt.
Mintha kikapcsolták volna a fényt a szemében.1995-re Frank már majdnem elfogadta a tényt: Dean él, de a barátságuk meghalt. Így ment ez.Aztán jött a hívás.1995 decemberében.Deana Martin, remegő hangon:
– Frank… apu látni akar téged.Volt egy szünet.– Kérlek, gyere el.Frank mindent félredobott.Beverly Hillsbe vezetett.Amikor Deana kinyitotta az ajtót, Frank alig ismert rá a férfira, aki a nappaliban ült.Dean nyolc év alatt harminc évet öregedett.
Vékony volt, törékeny, haldokló.De amikor meglátta Franket, elmosolyodott.Az a régi, híres Dean Martin-ös mosoly.És húsz percig újra ott voltak: két srác, aki egykor meghódította a világot, nevetve, emlékeket idézve, önmaguként.
Aztán Dean kimondta.Három szó angolul, de a lélek súlyával.Szavak, amelyek mindent jelentettek.Frank Sinatra sírt, úgy, ahogy gyerekként talán sosem.Hogy miért szakította meg ez a pár szó Franket, érteni kell a barátságuk mélységét.
Ez nem volt hollywoodi felszínes barátság. Nem a haszonról szólt, nem a szerepről, a látszatról.Ez valós volt. Mély.Olyan barátság, ami túlmutat a hírnéven, a pénzen, az egón.Frank és Dean az 1940-es évek végén találkoztak.Frank már csillag volt. Hoboken vékony fiúja, aki Amerika legnagyobb énekesévé vált.
Dean még próbálkozott, klubról klubra járt, híresség nélkül, de egyre közelebb került a sikerhez.Azonnal összeillettek.Frank meglátta Deanben azt, amit mások nem: a felszínes, „cool” külső alatt valóságos, autentikus ember volt.
Dean is látta Franket. A brávúr és az ego mögött ott volt a hűség.Ha Frank a barátod, Frank érted halt volna meg.A 1960-as évekre ők lettek a Rat Pack: Frank, Dean, Sammy Davis Jr., PeterLawford és Joey Bishop.
Uralták Las Vegast, teltházas estek, filmek, bulik, a csillogás végtelennek tűnő világa.De a központ: Frank és Dean. Testvérek nem vérből, hanem választásból.Frank volt a vezető, a szervező. Dean a nyugalom, a kiegyensúlyozottság.
Amikor Frank túl intenzív volt, Dean egy viccel visszahozta a földre.Amikor Dean elzárkózott, Frank visszarántotta a valóságba.Szükségük volt egymásra.És aztán 1987. március 21-én minden megváltozott.Dean Paul Martin, Dean fia, pilóta, harmincöt éves, tehetséges, jóképű… elveszett.
Frank rohant Dean házához. Az elsők között volt.És amikor meglátta Dean üres tekintetét a nappaliban, nem tudta, mit mondjonMihez kezd egy ember, aki elvesztette a fiát?Frank próbálkozott.De Dean nem reagált.
Nem nézett rá. Csak ült és nézett a semmibe.Heteken át próbálkozott Frank. Hívások, látogatások, üzenetek. Dean nem akart. Nem szólt senkihez. Nem járt sehová.Dean mindent lefújt: fellépéseket, turnékat, filmeket. Negyven évnyi aktív munka egyszerűen megszűnt.
1987 végére Dean bezárkózott. Csak a lányai és a házvezetője látogatták.Frank próbálkozott egy évig, de végül feladta. Nem azért, mert nem törődött, hanem mert fájt látni a legjobb barátját így.1990-re Frank elfogadta: Dean él, de a barátságuk meghalt.
És akkor jött a december 1995-ös fordulat.Dean állapota rohamosan romlott. Orvosok szerint hetek, napok vannak hátra.És ekkor Dean azt mondta Deanak:– Akarom látni Franket.Deana azonnal felhívta.
Frank azonnal indult.Beverly Hillsben megállt a ház előtt. Tudta, mire számítson.Amikor Deana kinyitotta az ajtót, látta Dean állapotát, de Dean felcsillant a látására.– Pali – suttogta Dean.És húsz percig újra ott voltak. Beszélgettek, nevettek, emlékeztek. Dean nevetett, sírt, lélegzett. Élő volt.
Aztán Dean elfáradt. Frank tudta, ez az utolsó pillanat.– Dean, én…– Frank – szakította félbe Dean. – Mindig ott voltál.Ezek a szavak úgy sújtották Franket, mintha szíven ütötték volna.„Mindig ott voltál.”
A barát, aki nyolc évig láthatatlan volt, végig ott volt. Mindig.Frank letérdelt, megfogta Dean kezeit, és sírt.– Mindig, Dean. Mindig.Dean gyengén szorította meg Frank kezét.– Tudom – suttogta. – Ezért akartalak látni. Hogy köszönetet mondjak, amiért nem adtad fel, még amikor én feladtam.
Frank sírt, nevetett, és újra testvérként érezte őt.Dean Martin karácsonykor, 1995. december 25-én meghalt. 78 évesen.Frank három évet élt még utána, de valami megváltozott benne: lágyabb, érzelmesebb lett. Elkezdett többet hívni, többet mutatott a szeretetéből.
A zsebében talált egy papírdarabot, amelyen Dean szavai álltak: „Mindig ott voltál.”Ez volt a mantra. A tanulság.Megmutatta, hogy a jelenlét, a törődés, a kitartás számít.Ma te kit hívsz fel, hogy emlékeztesd rá: ott vagy?Te vagy az a barát, aki marad, amikor a fény kialszik?
