Felhangzott a nevetés, amint a sovány fiú belépett a bank küszöbén; mintha véletlenül tévedt volna ide: túl vékony, túl szegényesen öltözött, kezében egy kopott szövetzsákkal. A biztonsági őr már lépett felé, készen arra, hogy kivezesse, miközben néhány alkalmazott egymásra nézett, arcukon gúnyos mosoly.
De a fiú nem szólt semmit; csak csendben, nyugodtan odalépett a pulthoz, és megállt. A kabátja lötyögött rajta, mintha valaki másé lett volna, a cipője régi és kopott, a haja egyenetlenül vágott, mintha valaki konyhai ollóval próbálta volna rendbe hozni.
— Hé, kölyök — sziszegte a biztonsági őr. — Ez egy bank, nem menhely. Néhány alkalmazott halkan felnevetett. A fiú nem foglalkozott velük, tekintete az igazgató üvegfalú irodájára szegeződött; az ezüst tábla egyetlen névvel: MARTIN COLDWELL, FIÓKVEZETŐ.
Coldwell kilépett az irodából, arca kifogástalanul rendezett, öltönye tökéletes, mosolya pedig hideg és üzletszerű.— Mi történik itt? — kérdezte.— Egy utcáról betévedt kölyök — válaszolta az őr. — Talán aprót keres.
Coldwell enyhén összeráncolta homlokát.— Fiam, ha segítségre van szükséged, vannak szociális szolgálatok…De a fiú letette a zsákot a pultra; óvatosan, majdnem ünnepélyesen húzta szét a cipzárt. Először csak régi papírok és borítékok voltak, semmi különös;
aztán megcsillant valami fém a lámpák alatt. Nem pénz volt.A pultra tucatnyi fekete kulcstartó került — elektronikus kulcsok, gumival összefogva; mellette átlátszó mappákban banki dokumentumok, alattuk egy logózott banki zsák — pontosan olyan, amilyeneket a belső műveleteknél használnak.
A teremben csend lett; az őr közelebb hajolt, egy pénztáros keze megdermedt a billentyűzet fölött.Coldwell arca elsápadt; óvatosan felemelt egy dokumentumot. Piros pecsét: CSALÁSI VIZSGÁLAT. 17–113-AS ÜGY. Fölnézett a fiúnak.
— Hogy hívnak?— Evan Cross.A név csendben robbant szét a teremben; a dokumentum alján állt: DANIEL CROSS — FŐ GYANÚSÍTOTT (ELHUNYT). Evan figyelte a reakcióját.— Ki mondta, hogy hozd ide mindezt? — kérdezte halkan Coldwell.
A fiú elővett egy régi, repedt kijelzős telefont a zsákból.— Egy ember. Azt mondta, ha meg akarom tudni az igazságot az apámról, át kell adnom önnek.Coldwell torkában szorult a szó; hat éve a bank csendes botrány középpontjában állt: pénz tűnt el, de nyomok alig maradtak.
Egy alkalmazott, Daniel Cross lett a bűnbak; nem sokkal később meghalt, az ügy pedig gyorsan lezárult. Coldwell írta alá a lezáró papírokat. Most itt állt előtte a fia — bizonyítékokkal, amiknek nem is szabadott volna létezniük.
Evan halkan hozzátette:— Azt mondta, az apám nem volt tolvaj. Azt mondta, megtalálta az igazi bűnöst.Ekkor csengett Coldwell telefonja az asztalon: MARCUS HALE — REGIONÁLIS IRODA. Coldwell megdermedt; ha minden a zsákban igaz… akkor az, aki most hívja,
lehet, hogy az, aki egykor mindent megtett, hogy az igazság örökre eltűnjön.Evan a kijelzőre nézett, halk hangon kérdezte:— Ő az? Coldwell nem válaszolt. Néha egyetlen név többet mond minden beismerésnél
