A királyi örökös négy éve kereste leendő feleségét. Több száz gyönyörű lány jelentkezett, de egyikük sem felelt meg egyetlen különös feltételének: „Tökéletes lábakkal kell rendelkeznie.”
Amikor azonban egy alacsony, telt lány lépett a palota próbatermébe, a többi jelentkező nevetni kezdett. Senki sem gondolta, hogy éppen ő lesz az, aki megdöbbentő eredményt produkál.
Adrian, a királyság egyetlen trónörököse évek óta ugyanazzal a problémával küzdött.
A királyi tanács egyre sürgette, hogy nősüljön meg. A palotába sorra érkeztek gazdag nemesi családok lányai, külföldi hercegnők és a királyság legszebbnek tartott hajadonai.
Adrian azonban mindannyiukat ugyanannak a furcsa próbának vetette alá.
– A leendő feleségemnek tökéletes lábakkal kell rendelkeznie – jelentette ki.
A hír hamar az egész országban elterjedt.
Sokan azt gondolták, hogy az örökös egyszerűen elkényeztetett, és valamilyen újabb különcséggel próbálja megkülönböztetni magát.
Adrian azonban nem magyarázkodott.
Ehelyett megbízott egy idős udvari mestert, Leont, hogy készítsen egy különleges mérőeszközt. A szerkezet fából és fémből állt, két keskeny, aranyszínű részén pedig apró mérőlapok helyezkedtek el.
A jelentkezőknek bele kellett állniuk, mozdulatlanul kellett maradniuk néhány másodpercig, majd várniuk kellett az eredményre.
Senki sem tudta, pontosan mit mér a szerkezet.
A lányok mégis mindent megtettek azért, hogy megfeleljenek.
Hónapokkal a kiválasztás előtt diétáztak, táncórákra jártak, különleges cipőket készíttettek, és azon dolgoztak, hogy a lábuk hosszabbnak és karcsúbbnak tűnjön.
De minden alkalommal ugyanaz történt.
Adrian rápillantott az eredményekre, majd nyugodtan kimondta:
– Következő.
Négy év alatt több száz lány próbálkozott.
Egyikük sem felelt meg.
Aztán egy újabb kiválasztási napon különös dolog történt.
A palota hatalmas termében több tucat elegáns fiatal nő várakozott. Drága ruhákban, ékszerekkel és tökéletes frizurával álltak sorban.
A sor végén azonban feltűnt egy lány, aki egyáltalán nem hasonlított rájuk.
Emmának hívták.
Alacsony volt, telt alakú, és egy egyszerű bordó ruhát viselt. Nem próbált tökéletesnek látszani, és láthatóan nem érdekelte, hogy mások mit gondolnak róla.
Amikor néhány jelentkező meglátta, összesúgtak.
– Ő tényleg részt akar venni a próbán?
– Talán senki nem mondta el neki, hogy itt a lábakat vizsgálják.
Néhányan nevetni kezdtek.
Emma mindent hallott.
De nem válaszolt.
Amikor végre rá került a sor, Leon kissé zavartan nézett rá.
– Kisasszony, a szerkezet meglehetősen keskeny. Lehet, hogy kényelmetlen lesz.
A háttérben ismét felhangzott néhány kuncogás.
Emma azonban nyugodtan felelt:
– Ha a szabályok mindenkire ugyanúgy vonatkoznak, én is szeretném megpróbálni.
Adrian, aki addig szinte közömbösen figyelte a jelentkezőket, ekkor hirtelen felemelte a fejét.
– Engedjék, hogy próbálkozzon.
A terem elcsendesedett.
Emma odalépett a szerkezethez, majd óvatosan belehelyezte a lábait a két aranyszínű részbe.
Leon leengedte a mérőlapokat.
Kattanás.
Majd még egy halk fémes hang.
Az idős mester rápillantott a mutatókra.
Megdermedt.
Újra ellenőrizte az adatokat.
Aztán közelebb hajolt.
A teremben mindenki őt figyelte.
Leon végül lassan Adrian felé fordult.
– Felség…
Az örökös azonnal felállt.
Négy év alatt egyetlen jelentkező miatt sem tette ezt.
– Mi történt?
Leon szinte hitetlenkedve mondta:
– Sikerült.
Suttogás futott végig a termen.
Azok a lányok, akik néhány perccel korábban még kinevették Emmát, most döbbenten néztek rá.
Adrian odalépett a mérőeszközhöz.
– Mit jelent ez?
Leon mély levegőt vett.
– Felség, van valami, amit soha nem mondtunk el a jelentkezőknek. Ez a szerkezet nem a lábak szépségét méri.
Mindenki elnémult.
Néhány évvel korábban Adrian súlyos balesetet szenvedett egy vadászaton. Az orvosok később egy ritka, öröklődő ízületi rendellenességet fedeztek fel nála.
A betegség Adrian életét alig befolyásolta, de volt egy komoly veszély: bizonyos genetikai körülmények között nagy eséllyel továbbadhatta a gyermekei számára.
Az udvari orvos ezért különleges vizsgálatot dolgozott ki.
Kiderült, hogy bizonyos láb- és térdízületi sajátosságok mellett jelentősen kisebb lehetett annak a genetikai kombinációnak a kockázata, amely Adrian betegségével együtt problémát okozhatott volna a jövőbeli gyermekeknél.
Ezért készült a szerkezet.
Nem a hosszú lábakat kereste.
Nem a karcsúságot.
Nem a szépséget.
A talp helyzetét, a térdek állását és a testsúly eloszlását vizsgálta.
Adrian pedig szándékosan hagyta, hogy mindenki azt higgye, a „tökéletes lábakat” keresi. Így senki sem tudhatta, milyen eredményt kell produkálnia.
Leon ismét az adatokra nézett.
– Négy év alatt ez az első majdnem tökéletes egyezés.
Emma döbbenten nézett Adrianra.
– Akkor… most feleségül kell vennie?
A terem teljesen elnémult.
Adrian néhány másodpercig csak nézte őt.
Aztán elmosolyodott.
– Nem egy mérőeszköz fogja eldönteni, kit veszek feleségül.
Emma láthatóan megkönnyebbült.
Adrian azonban folytatta:
– De te vagy az első ember négy év alatt, akit valóban szeretnék jobban megismerni.
A lányok lesütötték a szemüket.
Emma pedig elmosolyodott.
Aznap mindenki megtanulta, hogy ami kívülről tökéletlenségnek tűnik, néha éppen az lehet, amit valaki egész életében keresett.
